Április 14. Várgesztesre kapott meghívást a missziós utánfutó. A tatai gyülekezetnek már hagyományosan megrendezésre kerülő Glow teljesítménytúrájába kapcsolódtunk be. Nem titkolt céljuk volt, hogy tapasztalatokat szerezzenek egy nagyobb szabású helyi fesztiválra, ahova szintén szeretnék meghívni az eszközünket.

Előzetes megbeszéléseink szerint gyermek kézműves foglalkozásokra készültünk, plusz asztalokkal, gyerekkönyvekkel, játékokkal és zenével.

Borongós, esős vasárnapra ébredtünk, és gondolom, nem csak mi fakadtunk imára, hogy ha lehet, legyen száraz napunk, és a rossz idő miatt ne kelljen magunknak rajzolni, színezni, kivágni azt a sok  papírjátékot, amit szorgalmas kezek előkészítettek. Nem lett verőfényes napsütés, de az eső szinte teljesen elkerült bennünket. A kint töltött időből 7 órán keresztül szinte folyamatosan tele volt a gyerekkuckó. Közel 40 gyermek szorgoskodott az asztaloknál és készítettek szebbnél szebb dolgokat.

Mi mint technikai személyzet ki is szorultunk a lépcsőre a nézelődő apukák, anyukák és nagyszülők közé. A gyermekekre várakozás közben lehetőségünk adódott a komoly beszélgetésekre a szerelvényről, életmódról, a világ állapotáról, a természet szeretetéről és a hitről.

A vállalkozás végeztével szeretnék köszönetet mondani a Tatai Gyülekezet tagjainak. Az előkészületben és kapcsolattartásban fáradozó testvéremnek. A két testvérnőnek, akik lelkesedéssel, szeretettel állták a gyerekek rohamát, és magas színvonalú programokkal töltötték meg az utánfutót. A segítő kezekért, amiket kaptunk mind a ki- és a bepakoláshoz (rekordidő alatt készültünk el reggel és este is). Az óvatos és körültekintő figyelem még arra is kiterjedt, hogy a hosszabbítónkat tisztára takarítsák a sártól. Végül pedig, de nem utolsósorban, az önkéntes sofőrünknek és fiának is, akik jó korán kelve, majd későn hazaérkezve elszállították a szerelvényt, és segítettek a nap folyamán ott, ahol arra szükség volt.

Jó volt megállni, köszönetet mondani közösen Istennek mindazért, amiben részesülhettünk. Meghallgatta imánkat és nem esett az eső, lehetőségünk volt beszélgetni, segítőket kaptunk. Hálát adtunk mindazokért, akik közelebb kerülhettek Teremtőjükhöz a természeten és a szolgálatokon keresztül.

Ahogy befejeztük az imát, és elindultunk haza… eleredt az eső.

Gy.J.